Május 10-én a Süni csoportosok, május 11-én a Katica és a Maci csoportos kisgyerekek köszöntötték az édesanyákat, nagymamákat.

„Édesanyám, Neked adunk

minden évben egy napot,
de Te nékünk életednek

minden napját átadod.

Nincs az égen annyi csillag,
se fűszál a réten,
mint ahányszor kell, hogy mondjam
ki is vagy Te nékem.

Megköszönnöm, hogy velünk vagy,
s nem ér minket szenvedés,
arra nemcsak ez az egy nap,
de egy élet is kevés.”

Süni csoportosok:

Katica és a Maci csoportosok

„IM BÉJÖTTÜNK NAGY ÖRÖMBEN… A TE TEMPLOMODBA”

( 162. ének )

Május 5-én szívet-lelket melengető ünnepségen vehettek részt azok, akik eljöttek az alapi református templom felújításának ünnepére szervezett hálaadó istentiszteletre.

Délután fél háromtól érkeztek a vendégek a környező településekről és távolabbról (Cecéről, Sárbogárdról, Dunaföldvárról, Alsószentivánról, Budapestről és Alapról ). Délelőtt az ország legtöbb középiskolájában ballagás volt, mégis három órára megtelt a kicsi templom. Frissen meszelt falak, új padlózat, új berendezés várta az egybegyűlteket, de a régi egyszerűség párosult a vendégszeretettel.

Szabó Julianna lelkészasszony és Bagdánné Dörögdy Zsuzsanna gondnok köszöntötték a vendégeket és a híveket. Az istentiszteleten Bogárdi szabó István püspök úr és Agyagási István esperes úr hirdette az igét. Felemelő élmény volt hallgatni, nekünk maroknyi alapi reformátusnak, a templomot betöltő zúgó énekszót. Úgy éreztem, „ Velünk az Isten!”, és nem hagyja, hogy elfogyjunk.

Az ünnepség fényét emelte Keszei Bori operaénekesnő éneke és két hittanos kislány, Oláh Petra és Lakatos Letícia szavalata.

Majd ismertetőt kaptunk arról, kik segítették az elmúlt több mint 100 év alatt igehirdetésükkel és hittükkel a gyülekezet életét. A volt lelkészek közül is többen eljöttek hozzánk. Az újjáépítésről és annak anyagi vonzatáról Szabó Julianna lelkésznő számolt be. A kiindulópont a református iskoláért kapott kárpótlás volt, melyet egy EU-s pályázaton való sikeres részvétel tett teljessé.

Az istentisztelet zárásaként Méhes Lajosné polgármesterasszony és Varga Gábor országgyűlési képviselő köszöntötték az egybegyűlteket. Az ünnepséget szeretetvendégség zárta.

Köszönjük mindenkinek, hogy osztozott örömünkben !

Jánosiné B.M.

Képek:

A hagyományokhoz híven, az idei évben is megrendezésre került az  alapi óvoda udvarán a

családi nap. Erre a napra az egész falut várják, hiszen szinte minden család érintett

valamilyen módon az óvoda által. Kinek a gyermeke, unokája, testvére jár jelenleg is az óvodába, vagy

maga is itt volt óvodás, kinek iskolás gyermeke, nyugdíjas szülője mutatja meg magát a a színpadon.

Az idei éveben is az Alapi Óvodásokért Közalapítvány  volt a családi nap szervezője, az óvoda dolgozói és a szülői munkaközösség segítségével hozták létre ezt a vidám hangulatú délutánt.

A programok sok színűségéről, a jó hangoltról meséljenek a képek:

„Úgy szeretném meghálálni,
Két kezemmel megszolgálni,
Azt, hogy felnevelt, dédelgetett, erő felett.

Légy ezentúl mindig boldog,
Míg én élek nincs több gondod,
Én vigyázok rád már ezután.

Úgy szeretném meghálálni,
Vagy legalább megpróbálni,
Mind, mind azt a jót, mit értem az én anyám.”

Május 4-én, péntek délután az Alapi Iskola 1. osztályos tanulói anyák napi ünnepi műsort tartottak, melyen az iskolások énekekkel örvendeztették meg az édesanyákat, nagymamákat.

Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, sok anyukának könny szökött a szemébe.

A műsor végén átadták az ajándékot, amit előtte héten nagy igyekezettel készítettek.

Képek:

Április 21-én, szombaton délután, végre kiránduló idő volt és két kerékre szálltunk, mi az alapi iskola 6. osztályosai. A jeles napot gondos előkészítés előzte meg. Két héttel ezelőtt 2 diákönkormányzatos fiú és az osztályfőnökünk bejárták a terepet, megbeszélték a meglepetést. Szombaton délután a játszótéren gyülekezett csapatunk és innen indultunk kerékpárral a Tóházhoz. A részvétel nem volt kötelező, de így is 13-an összejöttünk többen, mint az osztályunk fele. Megbeszéltük a kerékpáros közlekedés szabályait és útra keltünk. A falun belül minden probléma nélkül haladtunk. A 61-es főúton az osztályfőnök segítségével keltünk át, és innen kétfelé váltunk. Kettő fiú előre ment előkészíteni a meglepetést, mi többiek pedig 10 perccel később indultunk utánuk. Próbára tett többünket a homokos út, volt ahol tolni kellett a bringákat, de végül kiértünk. A tavaszi tó környéke gyönyörű. De a nézelődés előtt feladatot kaptunk. Egy csomó csokit rejtett a tisztás környéke, amit össze kellett szednünk. (Felhívjuk mindenki figyelmét, nem találtuk meg az összeset, így lehet még kb. 4-5 db a tisztás szélén!) Ezután „szabad” program volt. Sétáltunk, labdáztunk, volt aki bicajozott még a tó környékén, néhányan pedig megpróbáltak pecázni, de a damilon kívül semmit nem fogtak. Hamar eltelt az idő, összecsomagoltunk és haza indultunk. A homokbányánál még megálltunk egy kis „homokfürdőzésre”, ami a nap fénypontja volt. Mindenkiből előtört a „kismalac” vagy a „varacskos disznó”, másztunk hemperegtünk a sárgahomokban. Ezután indultunk haza. Jó délután volt, és jót aludtunk a programot követő éjszaka. Ismétlés következik május végén vagy június elején, de akkor más lesz az úti cél.

Alapi Hatodik

Képek: